Kezdem azt érezni, hogy amit elmondhattam, azt elmondtam. Ha valami említésre érdemes történik, itt megjelenik. De az ÉlményPark Blog továbbra is napi szinten működik.

00:00:00

Mivel ilyesmit előttem még soha senki nem csinált, én húzom először a precedenst. Hasonlókat csináltak már, de azok a kollektív csatornát használták. Ezért bizonyos értelemben úttörő vállalkozás tanúi vagytok.

- Kik csináltak már ilyet a kollektív csatornán?
- Sokan, de ti csak az utolsókra láttok rá.
- Kik ők?
- Jézus, Mohamed, Buddha és akik jobban képben vannak, Zarathusztra. Meg egy rakás ma élő indiai jógi.
- Te ez vagy az egyéni tudaton?
- Ezeknél jóval több. Ugyanis a kollektív csatorna nagyon hierarchikus és már begyepese... mély tradíciókkal rendelkezik. Ott nem lehetne ilyesmiket csinálni csak úgy.
- Itt miért lehet?
- Kiadtam magam Sátánnak. Így senki sem pofázott bele.
- Miért adtad ki magad Sátánnak?
- Egyrészről hogy senki se pofázzon bele, másrészről övé a legszabadabb szerep.
- Ez téged nem is zavar?
- Nem vagyok vallásos és őszintén mondva leszarom.
- De ha nem vagy vallásos, miért vetted magadra Sátánt?
- Így mindenki megnyugszik. Ugyanis senki sem érti, mit is csinálok és amit értenek, arra amúgy is ezt mondanák.
- De amúgy ki vagy?
- Szerintem isten. De abból nagy balhé lenne. Meg ugye nem is vagyok vallásos és így elmondhatom, hogy soha nem borultam le önmagam és a szolgáim előtt.
- De meg sem vagy keresztelve?
- De nem ám!
- De mire alapozod, hogy te lennél isten?
- Amit az ezoterikus könyvekben olvastam, nagyon erre enged következtetni.
- Ezt kifejtenéd?
- Nem sok kedvem van hozzá.
- Nekem viszont lenne meghallgatni.
- A tudatom a 42. dimenzóig jutott. Csak összehasonlításképp, akit ti AZ istennek neveztek 7. dimenziós. Szóval levontam egy logikai következtetést.
- Hogy jutottál oda?
- Technikailag? Mert minden látószögből más más történet.
- A te látószögedből hogyan?
- Volt az életemben pár súlyos fejsérülésem, amik után mindig sikeresen újrarendeztem a tudatom, hogy az eredmény jobb lett, mint volt. Aztán amikor az egyik ezós csoportban, ahova bizonyítékgyűjtés okán jutottam, kaptam egy beavatást. Ekkor jöttem rá arra, hogy engem spirituális mutáció ért. Amikor elértem a mélytransz tartományt, rájöttem, hogy előttem ember ott még nem járt. Egészen a 42. dimenzióig jutottam és azért álltam meg, mert éreztem, hogy eljutottam egy olyan határra, amit nem kellene átlépnem.
- Mi állított meg?
- Most pár ezoterikus mester biztos ki fog nagyon akadni, de a felelősségérzet.
- Mit éreztél, ami megállásra késztetett?
- Hogy amit csinálok, onnantól nem tartják poénnak.
- Te egy ilyen komoly dolgot poénra veszel?
- Persze. De azt jó tudnod, ha poén lenne, azt nagyon komolyan venném.
- Azért ezeket az állításokat bizonyítani is kéne.
- Tudom. De olyan nyugis életem van. Ha elkezdeném bizonyítani, tudod mi történne?
- Sejtésem sincs.
- Na nekem van. Szerintem azonnal összeülne az USA-ban egy nemzetbiztonsági válságcsapat és nagy valószínűséggel az orosz haderő megindulna a NATO-val közösen Budapestre.
- Miért?
- Kérdezd Jézust. Ő is hasonló dolgokról dumált, csak én ma vagyok modern. Ja és eszembe se jutna hagyni azt, ami vele történt. Függetlenül attól, hogy szerinted mi történt.
- Mi történne, ha megindulna ide ez a sok hadsereg?
- Jó kérdés. De csak tippelni tudok, mert a magam jövőjébe sokkal nehezebben érzek bele. Ugyanis az rombolná a játékélményemet, mert a bizonyosság eltüntetné belőle a kalandot.
- Ezt nem értem.
- Egészen másképp nézel meg egy meccset, ha tudod a végeredményt. Nekem az csak egy cél, aminek nem vagyok a teljes bizonyosságában.
- Még mindig nem értem.
- Tudod mi a legnagyobb veszedelem, ami egy magasabb dimenziós vagy tudatosságú embert fenyeget? Az unalom. Én erre előre gondoltam. Láttam egy dokumentumfilmet Mao-ról és én ilyenkor jóval többet érzékelek. Éreztem azt a mérhetetlen unalmat, amit a teljhatalma okozott.
- Mit jelent az, hogy ilyenkor többet érzékelsz?
- Mondjuk megnézzük ugyanazt a hollywoodi filmet, amire te azt mondod, hogy elképesztően jó akciófilm. Én meg azt, hogy látványos, de szar. Ezért bírom például Leonardo di Capriót, mert rajta tényleg érzem azt, hogy átrohan a frontvonalon és nem csak a díszletek között szaladgál.
- Te belelátsz az emberekbe?
- Önmagamat korlátozom.
- Miért?
- Képzeld el a szitut, hogy bemutatják nekem a Lordokat és ezeket kellene Sir-öznöm. Azért korlátozom magam, mert nem érdekel, amit ilyenkor látnék. Amikor pár éve valakik megrettentek ettől, azért odavetettem egy kérdést. Hogy mi olyan kurva érdekes bennük, ami miatt tele kellene nyomnom a fejemet mindenféle felesleges információval?
- Ezt azért egy ember kétkedve fogadná.
- Mert egy ember játékcélokban gondolkodik. Ezek tényleg elképesztő dolgok, ha a játékod célja a többiek feletti uralom és a vagyonszerzés. Ám ha ennél te jóval több vagy, ezek nem annyira fontosak és a más látószög más fontossággal bír. Ha jobban belegondolok, él itt a bolygón egy csomó olyan ember, aki simán átvehetné a hatalmat, mégsem teszik.
- Miért?
- Mert szó szerint hülyének néznék őket a magasabb dimenziós kapcsolataik, ha félbe hagynák a dolgaikat azért, hogy a színpadon bohóckodjanak.
- Ezért nem akarsz te sem bizonytani?
- Kinek bizonyítsak? Mert innen nézve ez olyan, mintha hakniznom kellene egy rakás majom előtt. Tudod hány évbe telt, mire szalonképessé tettem azt, ha tényleg meg kell tennem?
- Miért, ha nincs ilyen célod?
- A ráció jellemzője az, hogy minden eshetőségre felkészül. Ugye az egyéni tudatommal emelkedtem.
- Akkor miért nem követed az Ego céljait?
- Ki mondta, hogy nem azt követem? De ez már egy sokkal fejlettebb Ego, aki képes lemondani a rövid távú céljairól a hosszabb távúakért.
- Kicsit úgy érzem, hogy lyukat dumálsz a hasamba.
- Mintha pofázással akarnám megúszni a bizonyítást, ugye?
- Na igen.
- Látom azt is, hogy mit akarsz még kérdezni. Hogy mi az a poén, amin már a 42. dimenziótól nem röhögnek.