Kezdem azt érezni, hogy amit elmondhattam, azt elmondtam. Ha valami említésre érdemes történik, itt megjelenik. De az ÉlményPark Blog továbbra is napi szinten működik.

Felkészülés a harcra

A spirituális hadviselés jelentősége sokkal nagyobb, mint amilyen jelentőséget tulajdonítanak neki. Azért nem számít fontosnak, mert nem látszik belőle semmi. Valamint azért, mert senki sem szereti bevallani, hogy gyáva szembenézni azzal, amit az elméjében talál.

A bátorság megszerzése az első, mert le kell győzni a félelmet. A bátorság elég képlékeny dolog, mert úgy is meg lehet szerezni, ha az ember kényszerhelyzetbe kerül és nincs más választása. A bátorság tudatos megszerzése viszont egy hosszabb folyamat, mert azt csak az elmével lehet megszerezni. Ha a hittel csinálod, ahhoz vakhit kell, mert tényleg hinned kell benne és ilyenkor az elme azért képes rá, mert olyan sok információ kellene hozzá, amit nem lenne képes feldolgozni.

A félelem próbái közé tartozik például az, hogy az elején nagy hatalmú ellenfeleid olyan lényeket raknad a fejed fölé, akik félnek és ez a félelem föntről árad rád. A föntről az emberre áradó minták az ember részévé is válnak, ezért nem veszi észre senki, hogy olyanná válik, mint az ellenfelei. Ám az ellenfelek nem a racionális ezotéria területén mozognak, ezért nem is ismerik annyira az agynak ezt a féltekéjét, sem a logikai mágiát. A logikai mágiára mondok egy példát. Én például azért nem félek, mert ha félnék, azzal elismerném, hogy nem értem a saját találmányom.

Ha valahogy (ez mindenkinél egyedi) megtanultad uralni a félelmet, innentől lehet elmondani, hogy ideje felkészülni a harcra. A legelső dolog az, hogy tisztázd magadban, ki az ellenség. Ugyanis nagyon sokszor közel sem az az ellenség, aki annak látszik. Mivel a ráció erősen függ az információtól, ugyanolyan könnyen megvezethető, mint a szív. Ezért fejlesztettem ki a paraméteres gondolkodást. Ennek harcban az a lényege, hogy nem konkrét személyeket, csoportokat célzok meg, hanem azokat, akik "felelősek ezért". Azért célszerű ezeket az ÉlményPark platformja alatt végezni, mert az ilyen paraméterek látószögfüggőek, azaz minden látószögön más a felelős és van az a látószög is amiben mindenért te vagy a felelős. Az ÉlményPark ezeket a játékélmény szemszögéből állítja be, hisz nem az a játék célja, hogy mindenki álljon és senki se merjen tenni semmit.

Mondanák most sokan, hogy az első és a legfontosabb egy védelmi rendszer felhúzása lenne. Ám az ilyen védelmi rendszerek forrása te vagy, illetve annak a körnek a mestere, akinél ezt megcsinálod. Az meg annak a nagyobb körnek a része, akikről már nem szoktak beszélni. Ennek az a nagy hátránya, hogy hozzászoksz ahhoz, hogy van védelmi rendszered és meztelennek érzed magad nélküle. Nem beszélve arról, hogy így kénytelen is vagy ott ragadni, tehát nem ez a legjobb megoldás, ha önálló fejlődési ívet választasz. Ezt neked kell kitalálnod. Ilyenkor az van, amit hiszel, tehát ha ügyes vagy, képes lehetsz jó védelmi rendszert magadnak építeni. Bár az is tény, ha védelmi rendszert építesz, azzal bizonyos szinten el is ismered a félelmet. Mert ha tényleg nem félnél, nem lenne ilyesmire szükséged.

Vagy ha igen, mondjuk a rajongók távol tartására és hasonló olyan dolgok automatizálása miatt, amikre így nem kell külön figyelmet és energiát fordítanod. Sokat kísérletezgettem ilyesmikkel, még több generációs védelmi rendszereim is voltak, ahogy a tapasztalat és a tudás különböző szintjeire jutottam. De valahogy mégis arra jutottam, hogy máshol kell keresnem a megoldást és itt azért nem jön rosszul, ha az ember harcművészkedik, mert minden önvédelmi stílusnak van harci filozófiája. Még előtte én is kipróbáltam párat. Arra jutottam, mesterszinten végülis mindegy, mert ott már nem az ügyesség számít. Aztán eljutottam oda, hogy elértem ezt a filozófiai mesterszintet úgy, hogy egy mawashi geri jodan nem lenne több egy combrúgásnál.

A filozófiai mesterszint az, amikor az elméd van azon a szinten, mint egy többdanos mesteré. Ha az elméddel sikerrel vívsz meg egy csatát, akár tolószékben is ülhetsz, győztesen kerülsz ki egy ütközetből akkor is, ha az eléri a fizikai síkot. Mondjuk odaáll eléd a félelmetes ellenség, amikor hirtelen elüti őt egy autó. Amikor nagy hírem lett az által, hogy minden nagy nevű ellenfelet lenyomtam, annak volt egy titka, hogy sosem tudtam épp ki ellen harcolok. Vagyis a nagy nevük itt nem ért semmit. Az enyém azonban egyre többet. Ha teniszedző lennék és lenne egy jó mentális képességekkel rendelkező versenyzőm, nem érdekelne a sorsolás. Hisz ha meg akarjuk nyerni a versenyt, tök mindegy ki jön szembe a következő meccsen. Csak akkor számít a sorsolás, ha a cél a minél messzebb jutás. Ha elhiszed a ranglistát, ott is a helyed, ahol látod a nevedet.