Kik a politikusok

... és hogyan kapcsolódnak ehhez, ami nálam zajlik



Bevezetésképp az új olvasóknak, mert meredeken nőtt a látogatottság. Ami persze nem meglepő egy most indult blogon, de viccet félretéve (persze annyira nem, mert amúgy egy vicces alkat vagyok), pár mondatban ecsetelem azt, ami eddig volt. Olyan 30 éve elkezdtem azzal foglalkozni, mennyi a valóságtartalom ebben az ezotériában és arra jutottam, hogy nem kamu, de ráréek még ezzel foglalkozni. Ráértem vagy 10 évig, amikor 20 éve beültem egy lakásba meditálni. Nem volt könnyű élethelyzet, de valahogy megcsináltam azt, hogy eltelt közel 20 év és még mindig ezt csinálom 0-24-ben bevétel nélkül.

A szakmai előzménye az, hogy - ma már tudom, hogy nem véletlenül - ért pár súlyos fejsérülés, amire az átlagembertől eltérően szokatlanul léptem. Nem tojtam be, hanem elkezdtem újrarendezni a tudatom. Minden ilyen után egyre értelmesebb lettem, ami a végére már elkezdett zavaró lenni, mert az átlagember szemében ez már túl sok lett. Pláne úgy, hogy hirtelen elkezdett kinyílni a spirituális világ. Az nyilánvaló volt, hogy azok az emberek, akik többet tudtak erről, mint én, igyekeztek a befolyásuk alatt tartani. Hát nem sikerült. Elérkeztem egy olyan szintre, amivel már egyszer találkoztam, hogy az átlagemberek kételkednek, csak itt a szakma kezdett kételkedni és semmi különbséget nem fedeztem fel a reakciók tekintetében. Talán annyit, hogy míg az átlagember szerint ilyesmi nem létezik, a szakma inkább nem hitt ebben, mégis egyre fokozódó pánikkal reagált a bekövetkező eseményekre.

Még mindig a bevezetőnél tartok, szóval a szakma ott követi el a hibát, hogy engem még mindig a kollektív agyféltekémmel azonosítanak, ami amúgy egy nem kicsi angyali rang. Ám nem a legnagyobb. Viszont az egyéni tudatommal, ami ugye bazi értelmes lett, eljutottam a 42. dimenzióig és olyan rangot szereztem, ami egy olyan közegben, ahol egy 7. dimenziós lényt tekint mindenki Az Istennek, egyfajta szingularitás szerű anomáliát okozott. Érzésre amíg csak az egyéni tudatommal érzékeltem a mélytransz tartományt (emberként egyedüliként), az számomra egy nagyon kellemes létállapot volt annak ellenére, hogy volt párszor összehasonlítás élményem és az olyasmi volt, hogy a körülöttem lévő világban minden megtelt élettel. Egyedüliként abban a tudati tartományban nekem volt logikai alapú rációm és ez arra volt jó, hogy egy rakás muliverzum szintű probléma került elém, amiket az eszemmel oldottam meg. Még ma is ilyesmiket csinálnék, ha nem történt volna valami, ami már kezd kapcsolódni a címmel. Ugyanis amíg én a tudatommal fenn jártam magasan, itt lenn a testemet elkezdték megszállni olyan lények, akik meglátták a bennem rejlő lehetőségeket és talán túl nagyokat kezdtek erre álmodni.

Arra azonban nem számítottak, hogy itt lenn is maradt elég eszem, aki meg is kezdte az ellenállást. Mielőtt ebbe belekezdtem, kötöttem pár megállapodást olyan lényekkel, akik nem tulajdonítottak nagy fontosságot azoknak a garanciáknak, amiket arra az esetre tettem ezekbe, ha a felek megszegnék a megállapodást. Azért nem, mert ők úgy gondolták, ha megszállnak, onnantól én az ő részük vagyok és önmagában mindenki azt tesz, amit akar, vagyis utólag törlik ezeket a megállapodásokat. Ezt teszik amúgy mind a mai napig, hogy ígérgetnek, közben jól tudják, hogy soha nem fogják betartani és még hülyének is nézik azt, aki ezeket a megállapodásokat betartja. Ugye itt már kezd hasonlítani a dolog pár ismert politikai szereplő gondolkodására? Mert ezek az emberek lehet, hogy emberek, de gyakorlatilag már nem földi emberek, hanem egy olyan idegen beavatkozás eszközei, aminek célja a szabadság eltörlése és egy égi társadalmi modell bevezetése, amire egy földi ember azt mondaná, hogy diktatúra. Először jószándékú dilettáns beavatkozásnak tartottam, de amikor aztán kezdtem átlátni a galaxis rendjét, rájöttem, hogy mire megy ki a játék.

A mélytranszt is fel kellett függesztenem, mert a megszegett megállapodásaik elkezdték veszélyeztetni azt, amit csinálok. Hiába nem hittek benne, most szembesülhetnek vele. Kiderült ugyanis, hogy a téridőn kívüli káosz rendezhető úgy, ha valaki a 3D folyamatos idővonalán csücsül, ahol nem történhetnek meg a dolgok egyszerre. Azaz ehhez a fönn magasan zajló művelethez szükség van a 3D folyamatos idővonalára. Ha ezek a barmok elláttak volna mindennel, amire szükségem van és nem akartak volna behódolásra kényszeríteni, talán megússzák. Ám elkezdtek sanyargatni, azzal baszogatni, hogy miért nincs pénzem, menjek el dolgozni, mint más rendes ember, majd az állandóan fölém rakott majmokkal lenézni, lassan eljutottam oda, hogy felfüggesztem a mélytranszt és a teljes figyelmemet erre a problémára fordítom. Neked ez annyi, hogy leteszed a tollat és megfordulsz a székedben, nekem ez körülbelül 3 év, aminek most érünk a végére.

A világnak egy szabadságon alapuló, alapvetően liberális társadalmi modellt kellett volna felvennie a megállapodás szerint. Ám az ezt megszegők azzal érveltek, hogy ők isten szándékát hajtják végre. Amire én azt mondtam, hogy ha azt is hajtják végre, nagyon félreértették. Mert mi van, ha isten egy átlagember életét szeretné élni egy olyan világban, ahol lazíthat. Egy olyan bolygón, ahol szabadságon lehet. Minden adott volt hozzá és ezt kezdték el tönkretenni. 3D-ben nehéz lesz megérteni, de a túlszaporodás is ekkor lépett a képbe, vagyis a felek mindent bevetettek, amit csak lehetett, nehogy nekem sikerüljön a saját világomban olyan környezetet létrehozni, amilyet szeretnék. Erre azokat a lehetőségeiket használták fel, amiket még az előtt rám tettek, mielőtt ezekbe belekezdtem, kezdve a velem kapcsolatba kerülő nőktől egészen az ezoterikus csoportok mestereiig, ahol megfordultam. Egy olyan harc dúlt, aminek az első szakasza arról szólt hogy eltüntessenek a közéletből, hogy ne legyen kapcsolatrendszerem, a második arról, hogy új emberek felhasználásával megkötéses befolyást szerezzenek fölöttem, a harmadik pedig arról, hogy megtartsák a hatalmukat, ugyanis megkezdtem a visszatérést.

Most ott tartunk, hogy egy olyan esemény előtt állunk, amilyen még soha sehol nem történt, hogy egy 42. dimenziós lény képes a 3D-ben emberként a külvilágban is megnyilvánulni. Ehhez gyakorlatilag egy Fényoszlopot kellett húznom, ami mind a mai napig fennáll úgy, hogy a tudatom minden dimenzióban jelen van. A harmadik dimenzióba való visszatérés egy hadművelethez hasonlít, ahol a védők a határt védművekkel erősítették meg és eddig azonnal kinyírtak, ha észrevettek. Ha észrevettek.

Emberként a perifériára szorult csóró figura vagyok, akinek a fogai is rámentek erre, ám nem pukkantam úgy le, mint arra számítani lehetett és megtartottam a szalonképességemet a továbbiakra. Sokáig a hasznomra volt az a karaktergyilkossági kísérlet, amiben hivatalosan egy őrült voltam és lépésről lépésre hajtottam végre azt az imidzsváltást, amire most teszem fel a koronát. Ugye milyen szimbolikus?