Kezdem azt érezni, hogy amit elmondhattam, azt elmondtam. Ha valami említésre érdemes történik, itt megjelenik. De az ÉlményPark Blog továbbra is napi szinten működik.

Visszatekintés

Sokszor vagyok fenn hajnalban és ilyenkor az egyik kedvencem megy a Discovery-n, az Autókereskedők. De azokat a részeket utálom, amikor válogatnak az eddigiekből. Ám lehet nem mindenki van így ezzel, ezért most egy ilyen rész jön itt is.

Amúgy egyáltalán nem értek az autókhoz, de így vagyok a History-n a kovácsolással is. Baromi jó nézni és tudni, hogy vannak olyan emberek, akik vágják ezeket. Na amit a segítők nem értenek, az ez. Ők azt hiszik, ha kovácsokat nézek, én is kovácsolni akarok. Dehogy akarok! Azért nem értik, mert olyan náluk nincs, hogy "szakértelem". Egészen más világból jönnek.

Mondjuk itt is ért az első döbbenet, mert én gyerekkorom óta erre készülök, a sci-fin nevelkedtem. Persze ez is utólag esett le, mint ahogy majd nektek fog, amikor a saját életetekre tekintetek vissza, hogy semmi sem volt véletlen és minden erről szólt, hogy most itt legyetek. Itt amúgy azért vagytok, mert a hologram tudja, hogy itt mennyi minden elérhető és ide fog irányítani azokért az információkért, amikre szükséged van. Persze vannak olyan rendszereim, amik célja az inkompetencia távol tartása, szóval nem a bomba látogatottságért csinálom, különben most lenne egy jó pornós weboldalam.

Na a döbbenet azért ért, mert bár páran biztos összerakták, de lehet nem mindenki. Ha nincs szakértelem náluk, akkor ehhez sem biztos, hogy értenek, amit itt csinálnak. Mondaná erre bárki, hogy ez nem lehet gond, hisz itt vannak olyan emberek, akik igen. Igen ám, de egy erősen hierarchikus társadalomban te alulról nem mondhatod meg nekik, mert azt ők lázadásnak értelmezik. Ilyen értelemben hasonlítanak a cigányokra, ahol még egy fingás is hatalmi kérdés. Szóval te tudod, de tőled nem fogadják el és még meg is sértődnek. Elmondani sem tudod nekik, mert ráció híján csak az erő nyelvén értenek és akkor lassan már dereng ugye, miért is vagyok ilyen meg olyan rangú lény a végére.

Aminek az lesz a vége, hogy amikor végre bolygószintre emelkedem és kidobok innen mindenkit, hogy az megfeleljen a vis maior paramétereinek, akkor az amerikaiak ne fogadjanak el engem, a kelet-európai köcsögöt. De ha az ember ránéz Amerikára, tisztán látszik rajtuk az idegen megszállás, annak is egy késő-korai stádiuma. Az emberek default állapotban tök hülyék és itt most megosztom veletek az egyik élményemet, amikor Boszniában megfigyelősködtem. A fehér terepjáróra, amivel épp beléptünk a tolmáccsal egy amerikai katonai bázisra, egy hatalmas UN felirat volt festve. Megkérdeztem az egyik ott bóklászó embertől, hogy hol lehet ezzel az autóval leparkolni és csak nézett. Hú, gondoltam a kiejtésemel lesz baj, de úgy se értette. Ekkor a tolmács áthajolt és rákérdezett, hogy hol van az ENSZ-es kocsik parkolója, mire a faszi válaszolt, hogy erre meg arra. Ez után a tolmács a jövő nagy tanácsát mondta el nekem: ha valamit meg akarsz tudni egy amerikaitól, kérdezz rá konkrétan. Szóval ne hagyd őket gondolkodni, mert vagy semmi eredménye nincs vagy baj lehet belőle.

Mindezt úgy mondom, hogy ők ugye minden tudomány élharcosai, mindenre van fedezet nélküli, ingyen nyomott, sokat érő dollárjuk. Arra még fele ennyi ésszel mint ami nekem van is rá lehet jönni, hogy nem fognak repdesni az örömtől, ha egy magyar lesz a bolygófőnök és nem egy amerikai. Bár sok ész halmozódik náluk föl, mégis csak az erő nyelvén értenek és már ezen el kellene gondolkodniuk, de nincsenek rákényszerülve. Kicsit elszaladtam a témától, de ha tartanám, egy bekezdés lenne az egész.

Szóval visszatekintve az életemre és azokat tízéves szakaszokra bontva a következő kép tárul elém. Az első emlékem, amire még ma is emlékszem az egy foci VB a TV-ben és egy naptár, amin egy csajszi volt fürdőruhában, azt megfordítva pedig 1974. Öt éves voltam ekkor és lehet, hogy van ennél is régebbi emlékem, de naptár biztos nem volt a közelben. Ám az első 10 évre olyan sokat nem tudok mondani, de szerintem senki sem. A '80-as évek viszont jó volt. Hogy úgy mondjam a legideálisabb időszak volt 10 és 20 éves kor között. Nagyon jó volt a magyar könnyűzene és ekkor lépett színre az első komolyabb szintetizátoros generáció, bár meg kell mondjam, a disco is kurva jó volt. De aztán jött a szinti-pop, amitől annyira nem voltam oda, szóval inkább a Kraftwerk ment, meg a társai. ZX Spectrum, foci, ilyesmik. A nők nem nagyon, mert bár a nők érdekelnek, annyira azért sosem érdekeltek. Emlékszem később egy randimra, ami éjjel 1 körül ért véget és rohantam csatlakozni a többiekhez, akikkel reggelig ment a tenisz.

A '90-es évek volt a vadkapitalizmus időszaka, amire amúgy ezek itt fenn hivatkoznak, igazolva a beavatkozást. Ekkor is találkoztam először az ezotériával komolyabban, de úgy voltam vele, hogy ráérek még erre. Az lejött, hogy nem kamu, csak korainak éreztem és inkább visszatértem a külvilágba. A katonaság utáni pocakot a harcművészkedéssel igyekeztem megoldani és mint Bruce Willis a Ponyvaregényben, már volt némi shotokan alapom, amikor megláttam a láncfűrészt (Ju-Jitsu), majd a szamurájkardot (Wado-ryu), amivel egyben be is fejeztem a dolgot. Szemüveg nélkül már olyan sokat nem láttam a kék öves vizsgámból, ezért nem erőltettem tovább. Viszont a filozófiája később jól jött a spirituális harcok során. Nem, nem támadó karate, csak kihagyja a felesleges védekezésre fordított időt. Meg ment a tenisz ezerrel. A csajokra nem nagyon jutott idő, bár volt két barátnőm, magam sem tudom hogyan. A harmadikat utólag visszaminősítettem, mint a csillagászok a Plútót és ugyanazon indokok alapján. Volt stabil állásom és valamilyen jövőképem, ami azért nem vonzott annyira. Így szaladtam bele a 2000-es évekbe.

Ha az akkori látószögemen mondanám, hogy mi történt, még én is azt mondanám rá, hogy tök hülye vagyok. Utólag meg azt, hogy ezt el sem tudtam kerülni. Hisz ha a 90-es évek elején azt mondtam, hogy majd 30-40 évesen ráérek ezzel komolyabban foglalkozni, akkor ez egy általam lerakott program volt, ami működésbe is lépett. Pár év alatt ott találtam magam egy lakásban mindenféle stabilitás és bevételek nélkül, ami végülis a harci ösvényre sodort, mert mindenki a prédát látta bennem és ezt túl kellett élni. A teljes kiszolgáltatottság érzetében aztán arra gondoltam, hogy annál, hogy megőrzöm a nyugalmam nincs jobb megoldás. Tulajdonképp az összes ez utáni történések kulcsa is ez volt, amikor elkezdődtek a mentális közelharcok a mesterek által rám küldött emberekkel és itt is tanultam meg az emberek átprogramozását, amivel tulajdonképp gyógyítani is tudok. Érzésre azért a 2000-es évtized egy izgalmas időszak volt, annak ellenére tele kalanddal, hogy ezek nagy része a fejemben játszódott. Lelkesedéssel csináltam végig és ez is volt a spirituális valóság felől érkező kellemes energiák kora.

Na a '10-es évekre ez nem volt elmondható. Itt tanultam meg állandó fájdalmak mellett élni és itt is következett be az az időszak, amikor komolyra fordultak a dolgok. 2012-ig még oké volt, de utána már újabb kihívások jöttek, amiket sikerrel vettem. Az évtized felénél halt meg apám, ami után átalakult a családi élet súlypontja és ez után kétfelé kellett figyelnem. Vagyis háromfelé, mert ekkortól vált létfontosságúvá a bevétel kérdése, vagyis a visszatérésem közvetlen kiváltó oka, ami nem egy gyors és nem is könnyű feladat. Alapvetően azt mondom, hogy ez az évtized volt életem legszarabb időszaka, pláne azért is, mert így érkeztem vissza a testembe, ahol éreztem ennek a megszállásnak minden aspektusát.

Most zajlanak a megszállóktól való megszabadulások, az életem visszahelyezése az engem megillető és amúgy tőlem ellopott ívére, a beavatásaim és az energiáim visszaszerzése és a jövőre való felkészülések. Amihez elég bíztató jel az, hogy a "nem tudjuk megölni" a fejem fölött kezd megváltozni arra, hogy "megadom magam". Mellesleg aki nekem adja meg magát, erre pár éve már kidolgoztam egy protokollt, ami következetes, átlátható és rendelkezik a fejlett embertől elvárható elvekkel. Valamint létrehoztam egy nyugati elveken működő katonai bíróságot is, hogy tudjam, utána mihez kezdjek ezekkel. A polgári verzióról itt és itt találtam hirtelen linkeket.