Kezdem azt érezni, hogy amit elmondhattam, azt elmondtam. Ha valami említésre érdemes történik, itt megjelenik. De az ÉlményPark Blog továbbra is napi szinten működik.

A nefilim értelmezés

Sokan beleszaladtak ebbe a kollektív tudat-egyéni tudat értelmezés problémába. A nefilim verzió érdekes és ha az ember csak ezeket vizsgálja, nagyon sokat megtudhat egy egy faj gondolkodásáról.

A nefilimek ezt úgy oldották meg, hogy az egyik a Lélek szerepét veszi át, a másik a Testét. A Szellem segíti a lelket, a Tudat pedig a testet. Sokkal egyszerűbb lett volna az anomáliát egy tőlük független tényezőként kezelve azt határon túl tudni, de az se rossz, ha magunk részének tekintjük a gépet is, meg minden mást.


Én-Lil vagyis az Én-Lélek ilyen értelemben egyistenhitet jelenti két megtestesülésben. Ám ha ez egy nagyobb csapat, amiben a munkamegosztás így működik, akkor ez csak kettő a sokból. Ám innen nézve kettejük miatt tudod innen nézni.

Az egész probléma alapja, hogy a két világ értelmezésében az egyik istenértelmezés az Én Vagyok Az Egyetlen, a másiké pedig a Vagyok Aki Vagyok. A kettő közötti úton járókat kiáltják ki skizofrénnek. Valójában ez két rendszerértelmezés. Az egyik a kollektív központra épül, a másik az egyéni tudatok felől épít ki vezérlést. Az egyik folyamatosan vetítő, a másik bele-belevetítő. Véleményem szerint a folyamatosan vetítő számára van egy alászállási határ, ami alatt már nem tud megbirkózni az adatmennyiséggel. Aki megpróbálja, azt nevezhetjük magasabb dimenziós skizofréniának, amire nem mondom, hogy lehetetlen vezérlő logikát élesben improvizálni, de a többségük belezuhan.

Itt vannak még ebben a környezetben az állatok, amik ismeretlenek egy nefilim számára, ám ugyanazokat a spirituális csatornákat használják. Nem lehet velük mit tenni, mert mások már szinkronizálták magukhoz az infrastruktúrát. Ám egy állat nem tudja, hogy ő ki, mert arra csak az ember képes.