Kezdem azt érezni, hogy amit elmondhattam, azt elmondtam. Ha valami említésre érdemes történik, itt megjelenik. De az ÉlményPark Blog továbbra is napi szinten működik.

A bizalom

Az egyik legnagyobb probléma az egyéni tudatok együttélési rendjét felrúgó égi politizálással, hogy az általuk okozott károk begyógyulása nem megy egyik napról a másikra az általuk megszokott parancsszóra. Amit különösen akkor sínylenek meg, amikor hirtelen nekik lenne szükségük azokra.

Valahol olvastam erre az egyik legjobb példát, amivel egy gyereket nevelt ennek megértésre az apja. A gyerek azt kérdezte, ha bocsánatot kér, minden lehet-e olyan, mint azelőtt. Az apja erre leejtett egy bögrét, ami összetört. Fogott egy ragasztót és összeragasztotta. Majd megkérdezte, hogy "olyan-e, mint volt"?

Amikor elkezdtek a fejem fölött hazudozni, az a bizalom, ami a spirituális csatornát jellemezte, eltűnt. Pár éve még kiröhögtek és nem érdekelte őket. Ma pedig bármit megadnának érte. Jó szokásukhoz híven még meg is sértődnek, hisz ők most már igazat mondanak. De mi erre a garancia? A szavuk? Az nem ér semmit, ugyanis ők a tárgyalást úgy fogják fel, hogy az nem kötelez senkit semmire, megállapodnak valamiben, aztán az események alakulnak, ahogy alakulnak. Ez elég cinikus annak tükrében, hogy ez csak addig van így, amíg az események úgy alakulnak, ahogy azt ők akarják. Ahogy az kicsúszik az irányításuk alól, azonnal pánikba esnek, ám már nincs ott az erős haver a fejük fölött, aki sosem kérdezte meg a másik felet. Tényleg a cigányok tanárveréseihez tudnám a helyzetet hasonítani. Meg minél jobban megismertem őket, annál több példát tudtam a cigányokhoz hasonítani. Nem véletlen változtam meg ennyire, hisz a helyzethez alkalmazkodom és a dolog eljutott oda, hogy a dolgaimat csak nélkülük lehet elvégezni.

A dolog azért különösen nehéz, mert a vallásos emberek leborulnak ezek előtt. Egy olyan világot hisznek ezek mögé, ami nem létezik. Illetve már létezik, mert az ÉlményPark létrehozta, de ha nem lenne az ÉlményPark, fogalmatok sincs, mi várt volna rátok. Hiszed? Nem? Eljutottam oda is, hogy nem érdekel. Hisz bizonyítani nem tudom azt, ha visszajövök az időben és elhárítok egy veszélyt, mert így te a veszélyről soha nem szerzel tudomást. Aztán mit bizonygassak és kinek? Én bizonygassak, aki erről sokat megtudtam neked, aki semmit sem tudsz erről? Ez kicsit emlékeztet a befektetők világára, ahol pár (lehet, hogy gátlástalan módon) pénzhez jutó köcsög előtt kell térdepelnie azoknál sokkal többre hivatott embereknek, akik aztán a befektetett pénzt jelentősen túlértékelik, a feltaláló jelentőségét pedig alul. Én ezt a világot meg fogom szüntetni! Ami a különbség, hogy magát a civilizációs környezetet nem akarom megszüntetni, ellentétben azokkal, akik előtt leborultok.

Ők itt a ti általatok megadott felhatalmazásra hivatkoznak, hogy az imáitokban szerepel, hogy mentsenek meg ettől meg attól, ám mivel nem részleteztétek, hogy mit is akartok helyette, aláírtatok a biankó csekket nekik, hogy ezt ők szabadon eldöntsék. Olyan bizalmat adatatok ezeknek, amivel ha visszaélnek, nem lesz jogorvoslati lehetőségetek.

Én pedig eljutottam oda, hogy véget ér az a korszak, amiben igyekszem elmagyarázni a helyzetet és figyelem a reakcióitokat. Kiismertem az Eget és a Földet is. Ahol nem a valós teljesítmény és az érdem az előrejutás alapja, annak a világnak nincs jövője. Ezek azzal a szöveggel, hogy elhozzák ide a mennyt, elkezdték a pkolot idehozni, amiben létezik menny, de az csak az övék és a nkik behódolóké.

Akiket ti az égieknek ismertek, teljesen eljátszották azt a bizalmat, aminek értékét csak most kezdik felismerni. Tudjátok, mi ebben a szép? Ha most engednék nekik, nagyképűen állnának a dologhoz, hogy "na ugye" és folytatnák, ahol abbahagyták. Belesétáltak egy saját maguknak állított gigantikus csapdába, ahonnan pont az ő világlátásuk miatt nincs más megoldás, mint folytatni, amibe belekezdtem. Amiben meg az a szép, hogy rengeteg tanulóvilág van benne.