Kezdem azt érezni, hogy amit elmondhattam, azt elmondtam. Ha valami említésre érdemes történik, itt megjelenik. De az ÉlményPark Blog továbbra is napi szinten működik.

A nők és én

Ugye 20 éve meditálok egy lakásban ülve bevétel nélkül, azaz elmondhatom, hogy az életemnek csak egy röpke epizódjában találkozott egymással e két fogalom.

Ennek a 20 évnek nagy részében sok gondolatkommunikációt folytattam idegen fajokkal a galaxisban, sőt az univerzumban is és bátran elmondhatom, hogy még az első kapcsolatfelvételek idején is jobban megértettem őket, mint a nőket. Ennek ellenére jól elvagyok velük, talán ezért is vagyok egész jól el nélkülük.

Fiatalember koromban, amikor még nem tudtam, hogy ezt fogom csinálni és nagyon meg akartam felelni a társadalmi elvárásoknak, udvaroltam is. Életem legkellemetlenebb pillanatai közé tartozott ez az időszak. Ugyanis én tipikus vízöntő vagyok, akihez nem méltó a hazudozás, márpedig az udvarlásban ezt várják el a nők és ez is kell a sikerhez. Azt azonban mindenképp el kell mondanom, hogy az őszinteség a legjobb a nőkkel szemben.

Ha a nőket magaddal egyenlőként kezeled, először ez tetszik nekik, aztán eljön a pillanat, amikor úgy érzik, hogy itt az idő föléd kerekedniük. Amikor rájönnek, hogy ez mégsem lesz olyan könnyű, mint elsőre látszott, általában menekülőre fogják, de előtte még jól megátkoznak. Le is vontam a következtetést, hogy hozzám csak kiemelkedően intelligens nők illenek, ám hozzájuk meg én nem illek.

Később jöttem rá két dologra, ahogy az addigi életem összefüggéseibe belekerült a jelen. Hogyan kell a nőket elkerülni és hogy ebben mennyire sikeres is voltam. Szerintem minden segítő számára vészterhes idők ezek, amikor látják, hogy a vezetett személy, aki csak majd lesz valaki mennyire szeretné azokat az eseményeket, amik ha megtörténnének, sosem jutna el oda később, ahova kellene. Sokan el is estek a házasságkötő termekben, én életben maradtam ezen a fronton annak ellenére, hogy az energiáim elopására áhítozó mesterek előszeretettel használják a nőket erre. Nem kell ám nagy dolgokra gondolni, az idegenek zónájában elég volt csak meglátnom egy jó nőt az utcán, már éreztem, hogy hozzám adják. Nekik elég volt ehhez a tudati kapcsolat és egy minimális érzésminta, ám a mestereknek ennél közelebb kellett hozniuk a harcosaikat. Akik az elején mind kedvesen érkeztek, aztán ment közben változott a helyzet és a későbbi sikerhez egy szabályt kellett csak betartanom, tilos megdugni őket.

Nem tudom van-e férfi rajtam kívül ezen a bolygón, aki életében kétszer is pár centiről húzta vissza magát a meccsbe. Ezt szakmailag nagyon nagyra értékelik önfegyelem és önmegtartóztatás területen, ám aki nincs a szakmaiságnak ezen a szintjén ezt biztosan az ellenpontján értékelné. Volt olyan amatőr következtetés levonás, miszerint én a saját nememhez vonzódom, ám ez megközelítőleg sincs így. Engem csak a nők érdekelnek, ám van vele egy probléma, hogy annyira sosem érdekeltek.

Ha van olyan nő, akinek fejében az írásaimat olvasva megfordult valami, akkor előre szólok, hogy csak a tényleg hozzám illők tudnak könnyen átjönni az erre külön felépített védelmi rendszeremen. Sajnos van egy olyan képességem, hogy beleérzek a jövőbe, ahol általában azt látom, hogy ami az elején (értsd, amíg nem érzik magukat nyeregben) minden tök menő és poén, aztán olyan 3 hónap múlva már mégse olyan menő és poén, mert kiderül, hogy nem vagyok olyan menő a barátnők előtt és mégsem lehet velem úgy villogni, ahogy szeretnék. Azóta ezt oda fejlesztettem, hogy már az első találkozásokat is elkerülöm.

A sok barom még időben elkaphatott volna egy erre alkalmas nővel és itt jön be a képbe, hogy miért jók a hiú mesterek. Ha megsérted őket, onnantól biztos lehetsz abban, hogy nem tudnák elviselni, ha erre alkalmas nő jönne a közelembe és mivel van hatalmuk ezt megakadályozni, élnek is vele. Mások szerint visszaélnek, ám ezek a mások ezt csak a paplan alatt mernék megfogalmazni ilyen élesen. Amikor meg már leesett nekik, hogy mekkora a baj, már állt a védelmi rendszerem. Ami nem áll olyan régóta, de már elmondhatom, voltak necces pillanataim, amikben elképesztő színészi alakítással úsztam meg azt, hogy ha csak rámfújnak, már elkapnak. A meditációim elején már ott tartottam, hogy felismertem a szerelmi mágiát bizonyos jelekből, ám akkor már volt egy protokollom, ami a nőkkel megismerkedést szabályozta, amire ők azt lépték, hogy egyszer olyan erővel ütött be az egyik, amit lábon kihordtam úgy, hogy nem vették észre, hogy valójában rendesen betalált.

Most az van, hogy rájöttek fönn, hogy mekkora lett a rangom, amit amúgy a weboldalaimon kívül sehol sem reklámozok. Kinn alapvetően matriarchális társadalmak vannak, ahol egy férfi nem mondhat nemet és a nőknek minél nagyobb a rangjuk, annál komolyabb is a varázserejük. A bajt csak tetézi az, hogy az én egyenlőségképem nagyobb veszélyt jelent rájuk, mintha uralkodni akarnék rajtuk, ami ott amúgy is az elképzelhetetlen kategóriába esik. Ha egy földi nőben megjelenve trükköznének, azonnal lebuknak, ugyanis az ufó csajok olyanok, mintha egy apáca, egy SS tiszt és egy kisgyerek elegye lennének, ami rendkívül távol van nálam a csábítótól.

De hogy csökkentsem a fájdalmat, amit ezek a sorok okoznak, pár éve hirtelen úgy megnőtt a hasam, hogy az előtte vásárolt nadrágoknak annyi és erre még a fogaim is kiestek, amiket amúgy a harci sérülések kategóriájába tettem, most nem részletezem miért. Hogy ezek mennyire hülyék semmi sem bizonyítja jobban, hogy egészen eddig romboltak, ahogy tudtak és most derül ki, hogy tulajdonképp nekik köszönhető az, hogy párkapcsolatra alkalmatlan lettem. Nem magamnak, hisz most ebben a korban nem menő a hibákat önmagadban keresni, mert az mindig másokban van.

Basszus, a 42. dimenzióig jutott a tudatom és olyan folyamatokban vagyok benne, ahol egy párkapcsolat még egy 6. dimenziós nővel is megrökönyödést keltene, hogy mit akarok én ettől a kecskétől. Értitek a problémát? Mert én igen és nagyon úgy fest, ezzel egyedül vagyok.