Kezdem azt érezni, hogy amit elmondhattam, azt elmondtam. Ha valami említésre érdemes történik, itt megjelenik. De az ÉlményPark Blog továbbra is napi szinten működik.

Megszállás a gyakorlatban

Ha a megszállásokról beszélünk, az valójában egy homályosan értett dolog, aminek lényege az, hogy az ember külső befolyás alá kerül. Ideje erről kicsit bővebben beszélni.

A külső megszállás alatt olyan idegen, vagyis tőlünk független entitás machinációit értjük, akinek szándéka általában ellentétes a miénkkel, de mi a megszállás miatt kénytelenek vagyunk az ő szándékai szerint cselekedni. A filmtörténetben ehhez legközelebb a Csillagkapu című sorozat jutott, már ami az érthetőséget illeti.

Ha valaki visszatekint a magyar belpolitikának elmúlt 20 évére, tulajdonképp a két fő megszállástípust is láthatta, ha jó a szeme. Az egyik fő terepe a gondolatirányítás, a másiké a szívmegszállás. Én pedig kifejlesztettem egy harmadikat, amit soha nem tettem volna ellenállhatatlansága miatt (ezt neveztem robotüzemnek az előző írásomban), ha nem lette volna rákényszerítve. Ezt a kényszert pedig az hozta létre, hogy rájöttem, a fönt említett két megszállástípust felelősségérzet nélküli olyan lények kivitelezték, akik admin hatalommal rendelkezve valósítanak meg játékcélokat. Az esetemben a felelősségérzetet a beépített garancia jelenti, ami szigorú személyiségfejlettségi paraméterekhez köti a használatát annyira, hogy még én is csak korlátozottan férek hozzá. Ennek oka az, hogy emberként és a Föld kollektívájának tagjaként én sem mentesülök a megszállások alól, bár kiválóan megtanultam ezekben mozogni. Ám ilyen hatalmat nem lehet senki kezébe csak úgy odaadni, ezért beépítettem a rendszerbe amolyan rendkívüli esetekre (mint ez a mostani), így az rám is hat és szabályai rám is vonatkoznak. Mondanám, hogy jófejségből mondtan le egy ilyen hatalomról, de azt úgyse hinné el senki. Így marad az, hogy ezt mint fegyvert fejlesztettem ki a megszállóinkkal szemben, akik ennél messzebre látnak, azoknak pedig az, hogy ez garantálja azt, ha legközelebb ilyen anomália alakul ki, akkor a rendszer már képes lesz az önkorrekcióra.

A gondolatolvasással szembeni védekezéshez tulajdonképpen a spirituális fejlődés az egyik legjobb módszer. Ugyanis amikor meditálsz, annak lényege az hogy kiüresíted a gondolataidat. Ha a gondolataid ki vannak üresedve, azt persze a külvilágban élő ember nagyon nehezen tudja elképzelni, akinek élete tele van ügyekkel, határidőkkel és feszültséggel, ám nincs más út. Kiüresedett elmével tudod ugyanis csak megtapasztalni, hogyan is működnek a gondolatok, amúgy személyes megtapasztalás után nem véletlen nyúltam az informatikai értelmezéshez és nyelvezethez, mert megdöbbentő hasonlóságot véltem felfedezni. Szóval ha üres az elméd és megérkeznek a gondolatok, üres elmével még láthatod is a forrását és a célját, amit így felül is tudsz bírálni, vagy módosíthatod ahogy akarod.

A szívmegszállás sem működik másképp, csak ott a gondolatok helyén érzések és érzelmek érkeznek. Ennek védése sem könnyű, mert bár a megszállást kívül képzeljük el, ezek belülről érkeznek és ahogy a gondolatokat is saját gondolatoknak hiszed, ezeket is annak fogod érezni. A védése egy átlagember számára az elme kontrolljával lehetséges, hisz nem fogsz késsel ráugrani a másikra, ha ilyen indulatok érkeznek. Ám ez most egy kirívó és durva példa volt, mert ezek azért nem így működnek. A cigányoknál persze így működnek, akik olyan kollektív tudatban élnek, ahol nincs jelen az elme kontrollja, ezért van meg a magyarokban az a kép, amikor a cigány kést ránt és azonnal szúr. Persze vannak közöttük olyanok, akik (a mi szemünkben) felemelkedtek és felélesztették agyukban az elmét, de őket a többiek amolyan bukott angyalokként kezelik. Ha minket ér egy ilyen jellegű megszállás, az könnyen észrevehető... kívülről. Belülről nem annyira. Nem véletlen illetik a fideszeseket szavazódroidoknak és látszik rajtuk, hogy mind egyet beszélnek, amit központilag határoznak meg és lehetetlen velük az érdemi vita, nos az idegenekkel történő tárgyalásaim tapasztalatai is pont ilyenek. Tehát a szívmegszállás egyben kollektív megszállást is jelent, amivel szemben az elme a védekezés módja és ez fordítva is így van, amikor a gondolataidat befolyásolják, akkor a szívvel tudod azt felülbírálni.

Érdekességként megjegyzem, hogy a napokban ismét bepróbálkoztak nálam a szívemre hatva, ez úgy néz ki, hogy elkap egy érzéshullám, aminek nagyon nehéz nem átadni magad, de nem lehetetlen. Ha kitartasz az elveidnél, akkor ezek azonnal lepattannak rólad, ha ellentétesek azokkal. Ám ehhez a személyiség megfelelő fejlettsége szükséges. Nem véletlen, hogy nagyüzemben zajlik az emberel ebutítása, mert itt nem az emberek a cél, hanem a hatalom az emberek fölött. Ez egy teljesen más rendszer, nevezzük keleti irányzatnak, ahol a tekintély és a népszerűség a befolyás alapja, míg a nyugati rendszerben a népszerűség mellett a vagyon. A mi világunk problémája, hogy a kettő úgy keveredik, hogy azokat itt is és ott is többnyire primitív emberek értelmezik és ezeket a mintákat sugározzák a fejlettebb emberekre is. Ami most Amerikában zajlik egy nagyon morbid helyzet, mert egy elméletileg szabadság- és tudásközpontú társadalmat kell szép lassan a megszállóknak megváltoztatniuk és úgy értek el benne komoly eredményeket, hogy mindenki tolja ezerrel a demokrácia dumát, miközben igazi szabadságról már nem is nagyon beszélhetünk. Szerződések, titoktartási nyilatkozatok, a jogi következmény kardja a fejek felett, a nyugdíj elvesztésének réme és ennyi.

A saját fejlesztésemet úgy neveztem el, hogy gumimaci, mert ezzel szemben nincs esélyed. Ha ez élesedik, akkor teszed, amit tenned kell. Az ÉlményPark három fő alkotóelemének egyike, azaz rendszervezérlő, aminek forrása a forgatókönyvszerver. HoloJáték üzemmódban a szabad akarat maximumára tolva, vagyis van döntési lehetőséged (ezért játék), ám nem enged a határokon, a játék keretein túlra. HoloFilm üzemben semmilyen lehetőséged nincs, csak követed a kötött forgató könyvet, ám olyan hiteles a szabad akarat illúziója, hogy ebből alig veszel észre valamit. Érdemes szót ejtenem a HoloShow-ról, amit az különböztet meg a HoloJátéktól, hogy ezek célja inkább a legjobbak kiválasztása, így a nézői vélemények azt nem befolyásolják, azaz ilyen hát- vagy ellenszél nem képződik. Bővebben erről ezen a weboldalon lehet tájékozódni.

Nagyon lényeges pont a saját szerepem meghatározása és betájolása, amin egy felelősség nélküli ember semennyit nem gondolkodna. Azonnal a kezébe venné a teljhatalmat és kiiktatná az ellenfeleit/ellenségeit. Lerombolna mindent, hogy aztán ő építse azokat újra, miután rájött, hogy milyen hibákat követett el. Na én ezeken előre, évekig gondolkoztam. Hogy mi lesz utána? Mindenki az örök életet akarja. Én garanciákat is beépítettem, hisz mondjuk gályarabként vagy rabszolgaként egészen más hagulata lesz az örök életnek, nem? De kényelemben és luxusban is fenyeget egy szörnyű veszély, ami a jövőbelátókat is elkapja az első izgalmas két hét után, ez pedig az unalom. Ha tudod előre, hogy mi fog történni, elveszted az élet sóját, a kalandot. Mert egészen más úgy megnézni egy meccset, hogy tudod a végeredményét, nem? Na a teljhatalom is ilyen. Csak hallgattam sokáig fenn és lenn azt a sok barmot, akik állandóan lehülyéztek, mert ezeket ők nem értik. A primitív agy ilyenkor arra gondol, hogy én erre alkalmatlan vagyok és majd ő! Én pedig rájöttem, hogy ezek a felsőbbrendűnek magukat hirdető lények milyen primók is valójában.

Ha én normális vagyok az emberekkel és egyenlően viszonyulok hozzájuk, az nem azért van, mert tényleg azok is vagyunk, hanem azért, mert így élhető környezet alakul ki a felek között. Magát a spirituális hadviselést akkor kezdtem el, amikor az egyik ilyen egyenlő találkozáskor megszálltak azzal, hogy ha én nem akarok fölöttük uralkodni, akkor megteszik ők. Amikor engem kritika ér azért, mert meg van a véleményem az emberekről, abba csak kevesen gondolnak bele, hátha jogosan majmozom őket. Az egy borzasztó élethelyzet, amikor majmokkal vagy körülvéve, ráadásul ezeknek is vagy kiszolgáltatva, ha közben a tudatoddal meditálsz. Emiatt kellett azzal is foglalkoznom, hogy mi legyen velem utána, mert abba sem gondolt bele senki, ha ezzel végeztem, akkor itt maradok elképesztő erőszinttel és kapacitással a majmok bolygóján. A jószándékú segítők jószándéka sem ér semmit, ha az nem párosul a szakértelemmel. Azt találták ki, hogy akkor legyek én is primitív anélkül, hogy ebbe mélyebben belegondoltak volna, nem beszélve a sóvárgó szemeikről, amit az embereiken láttam. A legextrémebb ebben az, hogy helyettem akarnak gondolkodni és meg vannak sértődve, ha az addig erőszakosan nekem kijelölt út vége nem tetszik. A szívmegszállás nem az észről szól és ha meg vannak sértődve, annak borzasztó következményei is lehetnek, hisz nincs elmekontroll az átkaik fölött. Bár több próbálkozás volt ennek a problémának a rendezésére, egy közös pontjuk volt, egyiket sem érdekelte, én mit akarok és egyik se gondolta úgy, hogy ha képes voltam létrehozni az ÉlményParkot, akkor csak ki tudom találni magam is, mi legyen.

Most már rendelkezem azzal, hogy akár teljesen egyedül éljek egy olyan világban mint ez egy igen magas dimenzió 3D-s környezetében, hogy ne érezzem magam soha egyedül. Ez az én személyes földi mennyországom és az egyetlen hely, ahol senki sem lophatja el a boldogságom. Mert ebben a megszállási környezetben, amiben még vagyok mindig ez történik. Tudom, hogy terrorista leszek, meg a főgonosz, de akkor is levadászom ezeket lenn és fenn, mert amire még nem gondoltak, hogy ki is kell eresztenem a gőzt. Én gondoltam rá időben, ám minden békés ötletemre ők mondták, hogy "nem". Amikor visszaéltek azzal, hogy nem érek ezekre rá, mert az anomália megszüntetésén dolgozom. Úgy 15 éve jött egy kérdés, hogy mi akarok lenni, én azt válaszoltam, hogy teniszedző. Bár vannak felsőfokó diplomáim, átgondoltam és arra jutottam, hogy ennek ellenére a teniszhez értek a legjobban. A sok mester ezen felháborodott, hogy mit képzelek én (megjegyzem mint majd a világ ura) és meggyőzték ezeket a majmokat, akik angyalok, hogy ez lehetetlen. Amikor meg már az angyalmajmok sem tudtak ebbe beleszólni és kiderült, hogy még lejjebb kell hoznom a tudatomat, ahol már tényleg nem lehetek teniszedző, ismét felmerült ez a kérdés, hogy mi akarok lenni. Azt találtam ki, hogy "a mesterek legnagyobb félelme".

Veletek együtt nézem én is, hogy ez mi lehet, csak én egyes szám első személyben.