A nők Kinn

Kinn alapvetően matriarchális társadalmak vannak. A mi világunk viszont egy patriarchális alapon szerveződött társadalom, ami eljutott az Egyenlőségig attól függetlenül, hogy mintha a felek nem szívesen állnának meg középen. Az Egyenlőséget nem értő kinti közeg jobban örülne a férfiuralomnak, mert ott kézzelfogható az ellenség is.

Vannak emlékképeim itt soha meg nem történt dolgokról. Tizenévesként eljutottam Észak-Koreába és amit ott láttam, nagyjából az hasonlítható ahhoz, ami Kinn van, csak fordítva. Észak-Koreában a nők ott álltak a fal mellett és csak akkor beszéltek, ha kérdezik őket. Ezekben az álomképekben a férfiak viselkedtek hasonlóképp és hamarosan el is mondom, mire jutottam ezzel kapcsolatban, de előtte itt egy olyan videó, amiért azonnal kivégeznék a résztvevőket, mert ilyesmivel ott csak férfiak foglalkozhatnak. Persze ez még nem lenne elég a kivégzéshez, de a zenével együtt már igen.

A zene = mágia. Ez itt is így van, de itt nem csinálnak akkora ügyet belőle, Kinn azonban igen. Ez a laza electro swing gyakorlatilag lázító hatást váltana ki egy szigorú hierarchiában élő közegre. Mivel az egyenlőség nálam nem beetetőduma, nehéz előttem játszani. Mivel az egyenlőség nálam nem beetetőduma, senki sem érti odakinn, az én spirituális rangommal (amiből itt megint csak nem csinálnak akkora ügyet) miért akarnék egyenlő lenni itt bárkivel. Mivel az én spirituális rangom tőlük független, ráadásul férfi vagyok és vízöntő is (jó tudni, hogy tiltott a vízöntő korban születés), ez már megugorhatatlan megértésileg számukra, hogy ki vagyok és mit is akarok.

Ebbe az egyenlőség dologba belebukott már pár nőnemű egyed itt a Földön is. A párkeresés nem könnyű dolog, ami engem is foglalkoztatott, amikor olyan 30 évesen belekezdtem ezekbe a meditációkba. Menet közben is értek ilyen hatások, ám akkor már benne voltam a folyamatokban és nehéz lett volna bárkitől azt elvárni, hogy mit sem tudva a miértekről tartson rendben egy sokat hallgató meditáló embert évekig. Ami kiderült, hogy inkább tízéves időléptékű feladat és mindezt a legnagyobb nyugalomban. Sci-fin nőttem fel, de ennyire én se mennék el. Előtte az volt a filozófiám, ha összeakadtam egy lánnyal, hogy 'adj neki látszólagos hatalmat magad fölött és nézd meg, mihez kezd vele'. A látszólagos hatalom jellemzője, hogy egyszer csak vége szakad és ezt nagyon nem viselik jól. Lényeg a lényeg, nem találtam rá életem párjára és most 50 évesen az ember akkor is átértékeli a dolgok ezirányú fontosságát, ha belső óra szerint a téridőn kívüliség miatt nem érzem magam többnek 35 évesnél.

Szóval most, hogy elméletileg megnyugodhatnék és koncentrálhatnék a melóra, beleszaladtam abba, hogy a visszatérésem által keltett energiahullámok felkeltették az ufócsajok figyelmét. Akik ugye mind felsőbbrendű nőalakok, akiknek egy férfi nem mondhat nemet. Általában úgy ideérkezve, hogy előtte vajmi keveset tájékozódtak és bele is szaladtak a NEM-be... meg az utána kitörő spirituális tűzharcban még pár lövésbe. Azóta már jobban tájékozottak, ám most meg a hírem lett indokolatlanul rossz... és keltette fel mindenki hallgatólagos támogatását, persze csak a paplan alatt. Az se világos számukra, hogy a tudatszintem jóval meghaladja az övéket (hisz ilyesmi az ő világukban nem történhet) és egy esetleges házasság igen csak megterhelné az agyukat. Finoman fogalmazva. A személyes weboldalamon van kinn egy tőlem származó idézet. Az ember nem csinál semmi mást, minthogy nyugiban akar meditálni és azt is teszi, aztán hallja a sok vádat, amikről fogalma sincs. De foglalkozzunk a kinti csajokkal. Kissé szatirikusan úgy jellemezném őket, hogy egy SS tiszt, egy apáca és egy kisgyerek érdekes elegye, úgy értem messziről érdekes. Aki párjában ezekre ismerne, az őszinte részvétem mellett javaslom az ÉlményPark tudati regisztrációt, amivel ki lehet az egyenletből venni az őszinte részvétet. Sajnos a tudatszint váltás megjelenik a környezeteden is (nem véletlen vonulnak el ilyenkor az emberek), ami ugyanaz, csak mondjuk egy-két szinttel feljebb (a te nézőpontodból egy észre nem vett Menny), ahol az angyalok (=ti magatok feljebb) sokkal gyermekibbek.


Csajok! 20 év bevételnélküliségben eltöltött év után egyáltalán nem valószínű, hogy beleférek az általatok elképzelt pasi kereteibe. Úgy értve, hogy még a felettes énetek sem ért sokat abból, amiket csinálok. Higgyétek el, hogy a legjobb döntés inkább távol maradni tőlem annyi kitétellel, ha tényleg létezik olyan nő, aki nekem párom lehet ami nem valószínű, az akadály nélkül megtalálja hozzám az utat. Az udvarlás életem legkellemetlenebb pillanatai közé tartozik (hogy állandóan hazudozni kellene a pináért), úgyhogy erre tényleg születni kell, felkészülni nem nagyon. Egyszer valakik fölöttem betojtak, hogy elmegyek a városba valahova, hogy egy nővel könnyedén elkaphatnak. Biztosítottam őket arról, hogy a legvalószínűtlenebb hely, ahol én egy nővel összejöhetek, az az utca. Nem beszélve arról, hogy eddig a nőket csak fegyverként használták ellenem a könnyebbik utat kedvelő, de ennek ellenkezőjéről papoló égiek és földi szolgáik. Akik hamarosan szembesülnek azzal, hogy ha a hátamon utazunk fölfelé két tudatszintet, akkor az a ribanc sem az a ribanc, hanem épp lehet, hogy a főnökük. Csak ennek később, a felelősségre vonáskor lesz jelentősége, ahol nem lesznek nyitottak elfogadni a kedvenc válaszukat, hogy 'én ezt nem tudtam', de meghallgatják a 'jót akartam' mögötti érvelést.